Vívás, vívástechnikák

Az iskolagyakorlatok jelentősége:
Az iskolagyakorlatok a Baranta technikai elsajátításának alapgyakorlatai. Egy részük a fegyveres alapmozgások megtanításában segédkezik /alapállás, alap forgatások, elmozgások, védőmozgások, fegyverelvételek, ugró testhelyzetek/, egy részük valós harci mozzanat /akció/ modellezése. Minden Baranta fokozatvizsgához szorosan kapcsolódnak.
Az iskolagyakorlatok elősegítik, hogy a gyakorlásokat végrehajtó barantázók egy felépített rendszer szerint csiszolják mozgásukat, kombinatív készségüket és elsajátítsák a fegyver kezeléséhez és az azzal való mozgáshoz feltétlenül szükséges alapismereteket.
A gyakorlatok esetében nem a naptári idő a legfontosabb mérőszám, hanem a végrehajtások száma, minősége és gyorsasága.

 

Rövid bot - egykezes kard:
A Barantában a kard alkalmazása során egy 90 cm hosszúságú keményfa bottal sajátítják el a az egy kezes és a másfél-kezes kard alap mozgatási formáit. A gyakorló kardként funkcionáló bot a testmagasságnak megfelelő 80-90 cm / +5%, -5%/ hosszúságú, 3-4 cm átmérőjű keményfából /tölgy, bükk, kőris/ készült harceszköz. Az oktatás elején keresztvas nélkül is alkalmazható. A keresztvas alkalmazására később nagy figyelmet kell fordítani.
A magyarságnál az ún. „szerszámfogás” volt elterjedt, ami azt jelenti, hogy (az oktatás elején már másfél-kezes fogással kezdünk, hogy ki legyen kényszerítve a testrészek harmonikus mozgása, a másik kéz közelítő helyzete /egykezes alkalmazásnál/) a jobb kéz a markolatgombhoz, a bal kéz a keresztvashoz van közelebb. Ennek a fogásformának a más kardfogással rendelkezőkkel szemben számos előnye van (kiforgatások, ellépések, fegyverelvételek), azonos fogású ellenfél esetében viszont nincs.

 

 

Hosszú bot - lándzsa
A hosszú bot a testmagasságnak megfelelő 160-180 cm / +5%, -5%/ hosszúságú, 3-4 cm átmérőjű keményfából /tölgy, bükk, kőris/ készült harceszköz. A két véget a lándzsa értelmezése szerint hegyes végnek és tompa végnek nevezik.
Három alapfogást különböztetünk meg: a hármas osztott fogás /Türje fogás/, amely a zalai, az őrségi, a kunsági, bihari területeken volt használatban, a hátsó vívó fogás /Pat fogás/, amely a somogyi, drávamenti, hansági, balatoni, szamosközi falvakban alkalmaztak, valamint a fordító fogás /Hortobágy/ ami a nagykunsági, nyírségi, felvidéki területeken volt közkedvelt. A csúsztató tartás mindhárom fogásnemre jellemző. Így biztosítják az ellenfél megfelelő távolságban tartását és a minimális reagálási időt /a védekezés szempontjából/.
A támadások alapja a „váltó támadás”, ami azt jelenti, hogy a blokkolt vég után a másik véggel folytatjuk a támadást.
A Barantában a hosszú bot /but/ alkalmazása lényegében megegyezik a vívólándzsa alkalmazásával. A hegy csak tovább növeli, bővíti a fegyver alkalmazási-technikai gyakorlatrendszerét. A tradicionális magyar harcművészet egy eszközként kezeli és dolgozza fel a két fegyvert.

 

Az alkalmazások közben jelentősek a már-már öncélúnak tekinthető virtuóz forgatások, amelyek a váratlan támadás lehetőségét teremtik meg az ellenfél megfélemlítése mellett. Fontos szerepe van a kéz, a láb és a fej /ütés, rúgás, söprés, fejelés/ kisegítő szerepének is.

 

Szablya:

Feltöltés alatt..

 

Fokos:
A magyarság egyik leginkább misztikus fegyvere a fokos. Kultikus jelentőségű. Egyes tanulmányok szerint a Magyarság és Isten által kötött szövetség jelképe. A szkíták, kelták, hunok esetében is jól megfigyelhetjük a „harci-fogadalmi” bárdok, „fokosok” jelentőségét. A sumér elmélet hívei szerint az ALANOK /jászok/ népneve a fokossal bánás mesterségére utal (égi fokos népe).
Történelmünk teljes hosszában megfigyelhető, hogy a fokos mindig fontos szerepet tölt be a harci alkalmazásban, az avatási rítusokban, a kultikus jelentőségű párbajokban és a mindennapi életben. A valamikori duális világképben is fontos szerepet töltenek be a bárdok és a fokosok. A gonosz (a sötétség) elleni küzdelem legfontosabb eszköze. A legnagyobb népi hősöket buzogánnyal, bárddal, fokossal ruházták fel. Az íjjal sebezhetetlen kunt (sötétség) egy bárddal, fokossal már harcképtelenné lehetett tenni a Szt. László mondakör szerint.

Feltöltés alatt..

Nem találhatók egyező elemek.